Meghatározás
Endometriózisról akkor beszélünk, amikor a méh nyálkahártyája a méhen kívül máshol is megtalálható a szervezetben. Számos kellemetlen panasz mellett a meddőség egyik gyakori oka is lehet. Az endometriózis lehet enyhe, mérsékelten súlyos vagy súlyos, és kezelés nélkül idővel romolhat.
Leírás, kialakulás
Az endometriózisban a méhet bélelő szövettípus (az endometrium) a méhen kívül, nem a rendeltetés szerinti helyén, leggyakrabban a petefészkekben vagy a kismedencét bélelő szövetekben (hashártyában), ritkábban a méhfalban bukkan fel. Ritkán az endometrium a kismedencét is elhagyhatja (irodalmi adatok alapján endometriózist találtak már ízületben, csontban, tüdőben, agyban).
A szokásos menstruációs ciklus során a méhnyálkahártya a nemi hormonok hatására megvastagszik, és felkészül egy lehetséges terhesség befogadására. Ha nem alakul ki terhesség, csökken a hormonszint, emiatt a méh megvastagodott nyálkahártyája lelökődik. A folyamat során a nyálkahártya a hüvelyen keresztül, vérzés kíséretében havonta távozik. A nem a méh nyálkahártyán elhelyezkedő endometrikus szövet ugyanúgy fog viselkedni, bárhova is került a testen beül, azaz hormonális hatásra megvastagszik és vérzik, ezzel kellemetlen, gyakran nagyon súlyos panaszokat okozva. Amikor méhnyálkahártya (endometriális) szövet kerül a méhen kívülre, akkor – hasonlóan a méhben található hormonérzékeny nyálkahártyához – havonta megvastagodik. Mivel azonban ez a kóros helyen lévő nyálkahártya nem tud a szervezetből távozni, felszaporodik a zárt testüregekben, és a környező szöveteket ingerli. A szervezetben felgyülemlő endometriális szövet ciszták kialakulásához vezethet, amik a későbbiekben hegszövetet és összenövéseket eredményezhetnek, azaz a kismedencében található szervek falai összehegesedhetnek. Ez a folyamat fájdalmas, a tünetek erőssége különösen a menstruáció ideje alatt fokozódik, a hegek és összenövések pedig meddőséghez vezethetnek.
Az endometriózis legnagyobb valószínűséggel gyermektelen nőknél alakul ki – egyes nőknek öröklött hajlama is lehet. Ritkán bizonyos megbetegedések – melyek megakadályozzák a menstruációs szövettörmelék rendes úton való távozását – fokozhatják a kialakulás kockázatát. Bizonyos feltételezések szerint a kismedencét bélelő sejtek károsodása – például egy korábbi fertőzés által – szintén a betegség kialakulásához vezethet.
Az endometriózis bármely korban kialakulhat, és általában az első menstruáció jelentkezése után néhány évvel kezdődik. Amikor a menstruáció a menopauzát követően végleg elmarad, vagy a terhesség miatt átmenetileg megszűnik, az endometriózis tünetei is gyakran megszűnnek. A szülés után a panaszok változó gyakorisággal kiújulhatnak, nagyon ritkán pedig a menopauzában alkalmazott hormonpótló kezelés is kiújíthatja a tüneteket.
Kiváltó okai
Az endometriózis okai egyelőre ismeretlenek, de számos tényező kiválthatja a betegség aktiválódását. Ilyenek lehetnek
- az immunrendszer nem megfelelő működése,
- a szövetek nekik nem megfelelő helyen történő átalakulása (metaplasia),
- az endometrium hematogén, limfogén terjedése a szervezetben,
- állandó, alacsony szintű gyulladások a szervezetben,
- mozgásszegény életmód,
- krónikus stressz,
- helytelen és hektikus táplálkozási szokások, alhasi trauma (extrém mozgás, baleset vagy műtét által kiváltott hasi stressz).
Egy elmélet szerint az endometrium (méhnyálkahártya) sejteket tartalmazó menstruációs vér visszafele áramlik (un. retrográd menstruáció), és a petevezetéken keresztül kijut a hasüregbe, ahol aztán megtapad és növekedésnek indul. Egy másik elmélet szerint a véráram szállít endometriális sejteket a test egyéb területeire. Egy harmadik elmélet szerint genetikai hajlam fokozhatja a betegség kialakulását. Mindezek mellett egy rendellenes, elégtelenül működő immunrendszer szintén hozzájárulhat a kórkép kialakulásához. Más kutatók elképzelései szerint bizonyos, a hasüregben található sejtek endometriális sejtekké képesek átalakulni. Ezek olyan jellegű sejtek, amik embrionális korban lehetővé tették a méh kialakulását. Feltételezések szerint a genetikai vagy környezeti hatások rákényszerítik ezeket a sejteket arra, hogy a méhen kívül endometriális szövetté alakuljanak át.
Előfordulása
A fogamzási problémákkal küszködő nők egyharmada endometriózistól szenved, aminek a legsúlyosabb szövődménye a meddőség. Szerencsére a legtöbb esetben végül a betegség ellenére is teherbe tudnak esni. Az egészséges nők minden hónapban körülbelül 20-25 %-os eséllyel esnek teherbe. Az endometriózis enyhe eseteiben ez körülbelül 7-10 százalék. A súlyosabb elváltozásokkal, hegesedéssel járó endometriózis esetén, amikor elzárt petevezetők, petefészekben jelen lévő csokoládéciszták vannak, a terhesség spontán létrejötte rendkívül nehéz lehet kezelés nélkül. A jó hír, hogy a laparoszkópos műtét folyamán diagnosztizált, és egyben kezelt endometriózis esetében – bár végleges gyógyulásról nem beszélhetünk – van egy körülbelül 36 hónapos időszak, ami alatt 75 %-ra nő a terhesség esélye.
Tünetek
Az endometriózis egyik tünete lehet a szexuális együttlét alatti fájdalom, ami néha olyan mértékű lehet, hogy a nő sokszor elzárkózik a párkapcsolattól, és a teherbe esés esélye tovább csökken.
Egyes esetekben egyáltalán nem alakulnak ki tünetek és a betegséget csak egy teljesen más ok miatt végzett műtét során fedezik fel.
Másoknál az alábbi problémák jelentkezhetnek:
- fájdalmas menstruáció (dysmenorrhoea): a kismedencei fájdalom a menstruáció előtt néhány nappal elkezdődhet és a menstruációt követően néhány napig fennállhat, alhasi fájdalmat, illetve hátfájdalmat előidézve.
- A kismedencei fájdalom kialakulhat az ovuláció során is. Egy éles mély fájdalomként jelentkezhet a kismedencében közösülés alatt, illetve székeléskor vagy vizeléskor.
- Előfordulhat, hogy időnként a menstruációs vérzés mennyisége fokozódik, illetve két menstruáció között is vérzés alakul ki.
A fájdalom nem feltétlenül megbízhatóan jelzi a betegség stádiumát. Vannak nők, akiknél a mérsékelt endometriózishoz is kifejezett fájdalom társul, míg másoknál sokkal súlyosabb hegesedések mellett is kevésbé elviselhetetlenek a tünetek.
Következmények, szövődmények
A terhesség kialakulásához egy fogamzóképes petesejtnek kell kijutnia a petefészekből, majd a petevezetéken keresztül a méhbe vándorolnia, ahol aztán a hímivarsejt megtermékenyíti, majd a megtermékenyített petesejt a méh falába ágyazódva elkezdhet növekedni.
Azonban amikor a méhnyálkahártya nem a méhen belül helyezkedik el, hanem például egy másik szerv felszínén, a szervezet védekezésképpen hegszövettel veszi azt körbe. Ennek a következménye lesz a hegesedés és a szervek közötti összenövés. Előfordulhat többek között a petefészkek és a petevezető közötti összenövés. A petefészek felszínén levő összenövések és hegesedés megnehezítheti a petesejt kijutását a petefészekből peteérés folyamán.
Emellett a szivárgó vér hatására egyéb szervek (pl. bélkacsok) is kitapadhatnak ide, emiatt ezek a szervek a megszokott helyzetükből elmozdulnak.
A petevezető bélfelszíne is hegesedhet, így a petesejt és a spermium nem tud a megfelelő helyre eljutni, és ha mégis bekövetkezik a megtermékenyítés, könnyebben alakulhat ki méhen kívüli terhesség is.
A betegség gátolhatja továbbá a petevezető mozgását, így megakadályozhatja, hogy a petesejtet felszedje.
Leggyakrabban az endometriózis azonban ennél komplexebb módon akadályozza a fogantatást. Minél régebb óta áll fenn az endometriózis, annál nagyobb a valószínűsége a meddőség kialakulásának.
Bár a beágyazódott endometriális szövetben kialakulhat daganatos elfajulás, egyelőre nem mutatták ki a daganatos megbetegedés gyakoriságának növekedését endometriózis esetén. Jelenléte tehát nem fokozza a méhüregi, illetve a petefészekrák kockázatát.
A spermium és a megtermékenyített petesejt az immunrendszer számára idegentestként van jelen a szervezetben. Normál működés esetén ezt egyéb folyamatok mintegy felülírják, így biztosítva a biztonságos fejlődést. Vannak olyan tanulmányok, amelyek szerint az endometriózisban szenvedő nőknél nem működik megfelelően az immunrendszer, és megtámadja a megtermékenyített petesejtet is, így csökkentve a sikeres terhesség valószínűségét.
Mindezek mellett kimutatták, hogy endometriózisban a hashártya által termelt folyadékban sokkal több a védekező sejt, így az „idegen anyag” jelenlétét a szervezet hamarabb felismeri, és támadásba lendül ellene.
Kivizsgálás, kezelés
Az endometriózist el kell különíteni más, szintén kismedencei fájdalommal járó betegségektől (például a kismedencei gyulladásos betegségtől vagy petefészekcisztától). Felmerülhet továbbá az irritábilis bél szindróma lehetősége is, amelyre időszakosan váltakozó hasmenés és székrekedés, illetve görcsös alhasi fájdalom a jellemző. Az irritábilis bél szindróma együtt is járhat endometriózissal, ami tovább bonyolíthatja a diagnózis tisztázását.
A gyermekre vágyó nők számára jó hír, hogy a diagnosztizálásra és egyidőben kezelésre is alkalmazott laparoszkópos műtét utáni közel hároméves időszakban jelentősen megnőhet a fogamzás esélye, bár sajnos maga a betegség ekkor sem feltétlenül szüntethető meg véglegesen. Ugyanakkor súlyos endometriózishoz társuló meddőség esetén sokszor a mesterséges megtermékenyítés (ART) a választandó eljárás. Az endometriózis kezelése tehát a betegség stádiumának, a vezető tüneteknek (ez elsődlegesen a fájdalom), valamint a páciens családtervezési szándékának függvénye, amelyet személyre szabottan kell megválasztani. Első körben a gyógyszeres kezeléssel érdemes próbálkozni, ám ha a betegség ráterjed a belekre, húgyhólyagra (májra és rekeszizomra), elkerülhetetlen a sebészi eltávolítás. Mivel azonban a kiújulási arány, a panaszok állandósulása még így is 7-40 százalék közötti, végleges megoldást az érintett szervek részleges vagy teljes eltávolítása, akár a méh és a méhfüggelékek eltávolítása jelent, különösen, ha már nem tervez gyermeket a páciens. Az endometriózisban szenvedők ellátása komplex, az orvosi kezelés mellett nagyon fontos a lelki támogatás is, akár pszichológus, mentálhigiéniás szakember segítségével, akár a betegek önszerveződő közösségei által, hiszen a pszichés állapot javulása a testi tüneteket is enyhítheti. Sajnos még ma is, hosszú idő telhet el, amíg felismerésre kerül a kórkép, anélkül pedig a hatékony gyógyszeres vagy műtéti terápia sem kezdődhet el.
