A meddőségi központokban alkalmazott terápiákról és a kezelés menetének ellenőrzéséről:
- Az inszemináció lényege, hogy a férj/élettárs által (4-5 napos önmegtartóztatást követően) aznap reggel leadott ejakulátomot megkezelik, melynek célja, hogy egy jó minőségű (zömében progresszíven mozgó és jó alakú spermiumokat tartalmazó) koncentrátumot hozzanak létre, amiből kb. 0,8 ml mennyiséget közvetlenül a méhüregbe fecskendeznek. Ez azért is fontos, mert ha a méhnyak nyákja és a spermiumok között olyan immunologiai reakció lenne, amik a spermiumok mozgását jelentősen gátolnák, ezzel a módszerrel ez kiküszöbölhető.
Az inszemináció nem fájdalmas (kb. annyira kellemetlen, mint egy rákszűrés). Statisztikailag többszörösen igazolt, hogy az inszeminációhoz érdemes a hölgyeket „előkezelni”.
Hogy néz ki mindez a gyakorlatban?
A menstruáció / azaz a ciklus 3. ± 1 napján hüvelyi ultrahang vizsgálatot végeznek – és amennyiben az rendben van – egy enyhe petefészek stimulációt kezdenek, ami minimális hormonkezelést jelent. Ez napi egy injekció bőr alá adásával valósul meg, amiből az elsőt általában az intézetben beadják, megtanítva a páciensnek az öninjekciózás technikáját. Általában egy hét múlva esedékes az első (és sokszor egyetlen) ultrahang kontroll. Amennyiben a stimulációra adott petefészek válasz indokolja, természetesen további kontroll UH vizsgálatra is sor kerülhet. Az orvos utasításának megfelelően kell majd beadnia a páciensnek a tüszőrepesztő injekció(ka)t és rá másfél napra fogják végezni az inszeminációt.A stimuláció valóban enyhe, azaz kis dózisú hormonális készítményekkel történik (nem úgy, mint a lombik program esetében), célja, hogy az adott ciklus teherbeesés szempontjából (tüszőérés, petesejtérés, tüszőrepedés, méhnyálkahártya állapota) ideális legyen. Nem törekszenek többes tüszőérésre. Egy kezelés sikeressége ennek megfelelően elmarad a lombik programhoz képest, viszont sokkal kisebb, minimális terhelést jelent a szervezetre nézve.
A NEAK* ebből a kezelési formából 6 alkalmat finanszíroz – 2 kezelés között 1 hónap szünettel – úgy, hogy az injekciókat is 100%-ban téríti.
- A lombik (IVF-ET: in vitro, azaz női testen kívüli megtermékenyítés és embriotranszfer,) kezelés lényege, hogy a petefészkeket erőteljesen megstimulálják hormon injekciók adásával, majd hüvelyen keresztül megszúrva a megérett tüszőkből a folyadékot leszívják és kinyerik a petesejteket, amiket a férfipár által (4-5 napos önmegtartóztatás után) aznap leadott ejakulátumából spermakezelést követően kiválogatott spermiumokkal megtermékenyítenek. A létrejött zigótákból, majd embriókból 2-3 vagy 5-6 nap múlva, előzetes egyeztetés után visszaültetnek a méhébe. A számfölötti jóminőségű embriókat a szülőpár kérésére le lehet fagyasztani és egy későbbi időpontban beültetni.
A jelentős (inszeminációhoz vagy spontán ciklusokhoz képest többszörös) esélyfokozás a terhességre és a szülésre több tényezőből áll össze. Egyrészt a stimulációnak köszönhetően abban a ciklusban nem egy, hanem minél több tüsző indul érésnek. A megtermékenyítés sem „véletlenszerű” a rutinszerűen alkalmazott ICSI (intracitoplazmatikus spermium injektálás a petesejtbe) technikának köszönhetően.
A beültetés előtti embriótenyésztés pedig egy szelekciót is jelent, ami azt eredményezi, hogy a „túlélt” és jó minőségűnek véleményezett embriókból nagyobb eséllyel indul jó terhesség.
A stimulációt illetően többféle protokoll létezik (a leggyakoribbak az alábbiakban):
- A long protokollnál a ciklus 2. felének közepétől (általában a 21±1 napjától) előkezelést kezdenek napi egy injekció bőr alá adásával és kitűzik a stimuláció kezdését (ez általában 10-14 nap múlva történik). A stimuláció kezdéséhez szükséges, hogy már megjöjjön a menses, valamint, hogy az aznap reggel elvégzett terhességi teszt negatív legyen és a hüvelyi ultrahang vizsgálat során ne legyen rendellenesség tapasztalható. Szükség esetén hormonvizsgálatot is végeznek (Estradiol, LH) aznap abból a célból, hogy elérte-e a célját az előkezelés és kezdődhet-e a stimuláció.
- Az antagonista protokoll esetén a stimuláció a menses/ciklus 3.±1 napjából indul. Ezután intézeti körülmények között történik meg a hüvelyi ultrahang vizsgálat, és indulhat a stimuláció.
- A short protokoll e tekintetben hasonló az antagonistához, azzal a kis különbséggel, hogy a menses 1.vagy 2. napján kell jelentkeznie – tehát mihamarabb, ahogy megjött a menstruáció.
A stimuláció (az inszeminációhoz képest nagyobb dózisú) hormon injekciók adásával történik, amikből az elsőt általában az intézetben adják be és megtanítják a páciensnek az öninjekciózást.
Általában az első kontroll vizsgálat a stimuláció 5.-6. napján történik UH vizsgálat végzésével, ekkor eldől, hogy jónak tűnik-e a választott gyógyszer dózis, avagy azon módosítani kell. Általában ekkor dől el az is, hogy mikor kezdődjön az idő előtti tüszőrepedés elleni védelmet biztosító injekció alkalmazása antagonista protokoll esetén. A stimuláció 8. napja körül esedékes a következő kontroll (itt az UH vizsgálat mellett már hormonvizsgálatot is végeznek- Estradiol, Progesteron szint). Amennyiben a petefészek válasz miatt szükséges (pl. mert lassabb a tüszőnövekedés üteme) pár nap múlva ismételt UH és laborvizsgálat történhet.
Különösen fontos figyelni a stimuláció végén szükséges tüszőrepesztő injekció beadási idejének pontos betartására (nap-óra-perc)! Olyan időpontban kell elvégezni a tüszőleszívást, amikor az injekció már kifejtette azt a hatását, hogy segíti leválni a petesejteket a tüszőfalról, de a tüsző maga még nem repedt meg.
Az esélyek nagyon függenek a női életkortól (az életkor növekedésével arányosan csökken), de egy spontán ciklushoz vagy inszeminációs kezeléshez képest a siker többszörös.
A hormonkezelésnek bizonyos esetekben lehet mellékhatása (leginkább hiperstimulációs szindróma), de erre időben felhívják a figyelmet és megteszik a szükséges óvintézkedéseket. Ilyenkor szoros labor és UH kontroll, életmódbeli tanácsok, gyógyszeres kezelés történhet. Súlyosabb esetben úgy is dönthetnek, hogy abban a ciklusban az emrió(k) beültetése elmarad, azokat lefagyasztják és csak egy későbbi ciklusban történik meg majd a visszaültetés. Szövődmény előfordulhat a tüszőleszívás kapcsán (hólyagsérülés, bélsérülés, vérzés) is, de szerencsére ezek komolyabb változatai igen ritkán.
A lombik program tehát nem veszélytelen, de minden más kezelésnél eredményesebb forma.
Amennyiben pozitív béta-hCG teszttel (terhesség megállapításával) zárul a program, fontos, hogy az első ultrahang az orvos által javasolt időben történjen (a spontán terhességekhez képest nagyobb számban előforduló) esetleges méhen kívüli terhesség időben történő felismerése miatt.
Ha az elvégzett program nem sikeres, de fagyasztani sikerült embriókat, azokat később, jellemzően spontán vagy minimálisan gyógyszerelt ciklusban vissza lehet ültetni.
A NEAK az IVF programból 5 alkalmat finanszíroz (45 éves női életkor felett azonban már nem), és akinek szüléssel végződik egy sikeres kezelés, további 4 alkalmat**
A gyógyszereket is közel 100%-ban téríti (csak dobozdíj)***.
* NEAK: Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő
** 49/1997. (XII. 17.) NM rendelet a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető meddőségkezelési eljárásokról
*** 32/2004. (IV. 26.) ESZCSM rendelet a törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról
