A meddőség manapság népbetegségnek számít. A szubfertilitás a gyermeket vállalni vágyó párok 15-20 százalékát érinti, Magyarországon 200 ezer pár lehet érintett a problémában. Egyre gyakrabban találkozunk az életmódbeli, étkezési szokások változásával, a negatív környezeti hatások felerősödésével, a gyermekvállalás idejének eltolódásával, endokrinológiai eltérésekkel és az ebből adódó szaporodási nehézségekkel.
Míg korábban a PCOS volt a vezető endokrinológiai rendellenesség az IVF programokban, ma már elmondható, hogy a pajzsmirigy betegségek átvették a vezető szerepet az endokrinológiai betegségek gyakoriságában.
A pajzsmirigy normális működése elengedhetetlen a szaporodási folyamatok zavartalanságához. Tiroxin hormon szükséges a női nemi hormonok szintéziséhez, így a terhesség létrejöttéhez, a beágyazódás zökkenőmentességéhez, az embriogenezishez és a magzati agy megfelelő fejlődéséhez. Terhesség alatt az anya pajzsmirigyének kapacitását 50%-kal kell növelni, hogy kielégítse a megnövekedett pajzsmirigyhormon-igényt.
A pajzsmirigybetegségek előfordulási gyakorisága magas a 20 és 45 év közötti meddő nők körében. A pajzsmirigy-túlműködés prevalenciája sokkal alacsonyabb a meddő női populációban, mindösszesen 0,5-1%. Ezzel szemben a pajzsmirigy-alulműködés prevalenciája a reproduktív korú nők körében 3-5%. A meddő populációban a szubklinikai hipotireózis prevalenciája 5-7%, a klinikai hipotireózis prevalenciája 2-4,5% körüli, ami az anovulációs meddőség gyakori oka. A pajzsmirigy alulműködésének tünetei magukban foglalják a nemi funkciók zavarait, így többek között a rendszertelen menstruációt, nemi vágy csökkenését vagy a krónikus anovulációt.
A pajzsmirigy alulműködés két gyakori oka a jódhiány és a Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás. Az előbbi esetben a krónikusan alacsony jódbevitel oka, hogy az illető olyan területen él, ahol az ivóvíz nem tartalmaz elegendő mennyiségű jódot és nincs megoldva a rendszeres jódpótlás, márpedig a pajzsmirigy megfelelő működéséhez elengedhetetlen a jód. A Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás előfordulása az életkor előrehaladtával növekszik, és a fogamzóképes korú nők 8-14%-a. Ez a meddőség kialakulásában szerepet játszó igen gyakori autoimmun pajzsmirigybetegség. A pajzsmirigy autoimmunitás (TAI) incidenciája az asszisztált reprodukciós központok betegei között 20% körülire becsülhető. Azokon a területeken, ahol megfelelő a jódfedettség, a hipotireózist leggyakrabban a Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás okozza. A Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladásban szenvedő betegcsoportban alacsonyabb terhességi arányra, magasabb vetélési rátára és ennek következtében alacsonyabb élveszületési arányra számíthatunk. Ha a Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladással kezelt meddő betegnél IVF-ICSI kezelés javasolt, akkor az életkor mellett a pajzsmirigy autoimmunitását is figyelembe kell venni, mint kedvezőtlen szaporodási mutatót.
Az autoimmun pajzsmirigybetegségek közül még megemlítendő a Graves-kór, de ez a lakosság mindössze 1%-át, míg a Hashimoto-thyreoiditis – a választott kritériumoktól függően – a lakosság 3-10%-át érinti. Az autoimmun pajzsmirigygyulladás sokkal gyakoribb a terméketlen populációban. A pajzsmirigy autoimmunitásra (TAI) a pajzsmirigy elleni antitestek, az anti-peroxidáz antitestek (TPOAb) és az antithyreoglobulin (TGAb) antitestek megjelenése utal a laboratóriumi vizsgálatok során. A TPOAb egy membránhoz kötött glikozilált fehérje, amely a pajzsmirigyhormonok szintéziséhez szükséges. Elsősorban a pajzsmirigysejt apikális membránján jelenik meg.
A pajzsmirigyhormon receptorok a petefészekszövetben is megtalálhatók. Az FSH-val együtt a pajzsmirigyhormonok fontos szerepet játszanak a granulosa sejtek (petefészek hormontermelő sejtjei) proliferációjában (növekedésében). Alacsony pajzsmirigyhormon szint esetén a follikulogenezis (tüszőfejlődés) zavart szenved. A trijódtironin (T3) szintén fontos szerepet játszik az FSH és LH bioszintézisében. A T3 receptorokat azonban az emberi oociták (petesejtek) felszínén is azonosították. A 4 mIU/L feletti TSH érték esetén az IVF programban részt vevő nők esetében alacsonyabb megtermékenyítési arányt és rosszabb embrióminőséget tapasztaltak. Szubklinikai és klinikai hipotireózisban a gyógyszeres kezelés javítja a termékenységi paramétereket, ami magasabb megtermékenyítési arányt, jobb embrióminőséget és magasabb beágyazódási arányt eredményez.
Feltehetően a TPO fehérje granulosa sejteken is megjelenik. Az immunrendszer kóros aktiválódása következtében a pajzsmirigy-ellenes antitestek nemcsak a pajzsmirigysejteket, hanem a granulosa sejteket is károsíthatják, aminek következtében az AMH (anti-Müller hormon) csökken. A szérumban keringő IgG antitestek a follikuláris folyadékban is megjelennek. Feltehetően a petesejtek felszínén nagy mennyiségben jelenlévő TPOAb antitest citotoxicitása miatt, ami gyengébb petesejtminőséget eredményez. Az antitestek a petesejtek zona pellucidájához kötődnek, elpusztítják azt, és megakadályozhatják a spermiumok bejutását a petesejtekbe. Mindezek következtében a TAI pozitív nőknél gyengébb embrióminőségre számíthatunk. Az ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) technika alkalmazása mindezeket a negatív tényezőket kiküszöbölheti, de erre még nem volt elegendő bizonyíték, és további kutatási eredményekre van szükség a témában.
A pajzsmirigyhormon receptorok az endometrium sejtjein is megtalálhatók. Jelenleg nincs egyértelmű bizonyíték a pajzsmirigyhormonoknak az endometrium fogékonyságára gyakorolt hatására. Feltehetően a magas antitest-titerek az endometrium sejtjeit is elpusztíthatják, krónikus autoimmun endometritist, beültetési kudarcot és ismétlődő vetélést okozva.
Az elmúlt évtizedekben a pajzsmirigy-ellenes antitestek reprodukcióra gyakorolt negatív hatása miatt számos szerző próbált bizonyítékot találni arra, hogy a meddő nők termékenységi mutatói (AMH szint, kinyert petesejtek száma, megtermékenyítési arány, beágyazódási arány, terhességi arány) autoimmun pajzsmirigybetegségek esetében elmaradnak az egészséges nőkétől. Stagnaro-Green és munkatársai voltak az elsők, akik kimutatták, hogy erős pozitív korreláció van a pajzsmirigy elleni antitestek jelenléte és a vetélés gyakorisága között.
Az ART (asszisztált reprodukciós terápia) kezelés előtt fontos a TAI pozitív betegek tiroxin szubsztitúciójának módosítása, melynek célja a TSH érték 2,5 mIU/L alá csökkentése az Európai Pajzsmirigy Szövetség (ETA) ajánlásának megfelelően. A meddő nőket szisztematikusan ellenőrizni kell a pajzsmirigy működésére és az autoimmun pajzsmirigybetegségre (TPOAb, TGAb) vonatkozóan az ART program előtt, hogy pajzsmirigyműködési zavar esetén azonnal megkezdhető legyen a pajzsmirigyhormon pótlása.
