Világszerte jelentősen megnőtt a túlsúlyos és az elhízott emberek aránya. A magyar felnőtt lakosság 30 százaléka tekinthető elhízottnak, a lakosság további 30 százaléka pedig túlsúlyos. Egy 2015-ös magyar kutatás szerint a 35–59 éves túlsúlyos és elhízott nők aránya 36,8%, illetve 38,7% volt. Ebben a reproduktív korban ez az arány riasztóan magas.
Bár közismert, hogy a túlsúly súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet, az átlagember kevés információval rendelkezik a termékenységre és a hormonális egyensúlyra gyakorolt negatív hatásairól. A normál hormonális egyensúly szabályozza a rendszeres menstruációs ciklust. A túlsúlyos és elhízott nőknél magasabb a leptin hormon szintje, amely a zsírszövetben termelődik. A leptin megzavarhatja a hormonális egyensúlyt és termékenységi problémákhoz vezethet. Emellett a túlsúly gyakran inzulinrezisztenciával (IR) és magas inzulinszinttel (hiperinzulémia) társul. Ez serkenti az androgén hormon termelődését, majd az androgén hormon visszajelzést küld a gonadotropin hormon termelésére. Ez menstruációs zavarokat és ovulációs diszfunkciót okoz.
Nők
Egy tanulmány kimutatta, hogy az elhízott nők szignifikánsan kisebb eséllyel esnek teherbe a fogamzásgátlás abbahagyását követő egy éven belül, mint a normál testsúlyú nők (66,4% versus 81,4%). Az elhízott nők hormonháztartásának megváltozása szintén növeli az anovuláció kockázatát, ami petesejt nélküli ovulációt jelent. A 27 feletti BMI-vel rendelkező nők háromszor nehezebben esnek teherbe, mint a normál testsúlyú nők, mivel sok cikluson át nem ovulálnak. Az IVF kezelésen átesett magas BMI-vel (angolul: Body Mass Index = BMI) rendelkező pácienseknek gyakran nagyobb adag gonadotropinra és hosszabb kezelési időre van szükségük a tüszők kialakulásához. Az elhízott páciensek petéi kisebbek és kevésbé érettek. Az elhízott nőknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki rossz minőségű embriók az IVF-ciklusok során. Ez gyakran a leptin magas szintjének köszönhető, amely befolyásolja az őssejtek növekedését és szaporodását.
Sajnos az is egyértelmű tény, hogy egy rossz minőségű embriónak kisebb az esélye a túlélésre és a fejlődésre, mint egy egészséges embriónak. Bebizonyosodott, hogy 29 feletti BMI esetén minden extra egység BMI növekedés 4%-kal csökkenti az egy éven belüli teherbeesés esélyét. Ez azt jelenti, hogy a 35-ös BMI-vel rendelkező nők 24%-kal kisebb eséllyel esnek teherbe egy éven belül, mint azok, akiknek BMI-je 29. Ha a BMI értéke 40, az élve születés esélye 43%-kal kisebb. A túlsúlyos és elhízott nőknél, akik IVF-el teherbe estek, sokkal alacsonyabb az élveszületési arány, mint a normál BMI-vel rendelkező nőknél. Az egészséges testsúlyú nőkhöz képest a túlsúlyos nőknél átlagosan 9%-kal, az elhízott nőknél pedig 20%-kal csökken az élveszületés esélye IVF után.
Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a metabolikus elhízás generációkon keresztül öröklődik, vagyis örökletes tényezőnek számít. Az elhízott anyák gyermekeinél nagyobb valószínűséggel alakul ki elhízás, 2-es típusú cukorbetegség és szív- és érrendszeri betegségek. A fogyás segíthet a menstruációs ciklus szabályozásában és javíthatja a teherbeesés esélyét. Anovulációs meddőségben szenvedő elhízott nőknél már 10%-os fogyás is 30%-kal javíthatja a terhesség esélyét. A fogyás segít a nőknek, hogy kevesebb IVF kezelési cikluson essenek át a sikeres terhességig, és segít csökkenteni a terhesség alatti kockázatokat és növelni az élveszületési arányt. Az elhízott embereknek legalább testtömegük 10%-át le kell adniuk egészségük és termékenységük javítása érdekében. A rendszeres, legalább napi 30 perc testmozgás, az egészséges étrend, szükség esetén orvosi beavatkozások segíthetnek megszabadulni a súlyfeleslegtől. A férfiak és a nők kétszer nagyobb valószínűséggel változtatnak egészségmagatartásukon, ha partnerük is. Tehát nagyobb az esélye a teherbeesésnek, ha a párok együtt sportolnak és diétáznak.
A PCOS diagnózissal jelentkező betegeknél nagyon gyakran fordul elő túlsúly és meddőség. Több tényező is hozzájárul, hogy egészséges szervezettel, ideális súllyal, megfelelő test összetétellel küzdjön meg a páciens a PCOS okaival és tüneteivel. A megfelelő diéta első helyen áll a sorban. Ha PCOS-beteg fogyása a cél, különösen lényeges olyan étrend mellett dönteni, amely az inzulinszintet csökkenti, hiszen az alapvetően túltermelődő inzulin fokozása további testsúly növekedéshez vezet. Ilyen az IR diéta, amely során napi 160 gramm szénhidrát javasolt. Kerülni kell a fehér lisztet, a fehér cukrot, a kukoricaszirupot, a finomított cukrokat, keményítőket és a fehér rizst. Fontos, hogy a mennyiséget is figyelembe kell venni, mert ezzel elkerülhető, hogy úgynevezett inzulincsúcsokat produkáljon a szervezet.
- Hatékony módszer lehet a mediterrán diéta, amely az inzulinfeldolgozáshoz nyújt segítséget. Ebben nagy szerepet kap minden gyümölcs és zöldség, a tengergyümölcsei, az egészséges zsírok és olajok, valamint a teljes kiőrlésű gabonák. Utóbbi a lassan felszívódó szénhidrátok miatt lényeges, a zöldségek, gyümölcsök pedig a megfelelő rostbevitel miatt fontosak. A halolajok emellett csökkenti az androgének mennyiségét és az inzulinértéket.
- Ketogén diéta: ez a típusú módszer sokkal kevesebb szénhidráttal dolgozik, mint az IR diéta, mindössze 50 grammra korlátozza a napi bevitel mértékét. Azon alapul, hogyha a szervezet eléri a ketózist, azaz a zsírból nyer energiát a szénhidrátok helyett, akkor megindul a hatékony súlyvesztés. Amennyiben ezt a diétatípust választjuk, mindenképpen egyeztessünk szakemberrel, aki segít beállítani, hogy a kifejezetten alacsony szénhidrátbevitel mellett milyen más tápanyagokat szükséges fogyasztanunk, annál is inkább, mert ez a fajta diéta a ciklus működésére is kihathat.
- DASH diéta: a rövidítés jelentése Dietary Approches to Stop Hypertension, azaz a magasvérnyomás elleni diéta, amelyet a szív diétájaként is emlegetnek. Ez a módszer a koleszterintszintre mindenképp jótékony hatást gyakorol. Szintén alapszabály zöldségben, gyümölcsben gazdag étkezés, a só mennyiségének csökkentése, az alacsony zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása, valamint a zsírok mellőzése. Különösen előnyösek a hüvelyesek, vagy a sötétvörösszínű gyümölcsök. A napi 2000 kalóriás étrendet 6-8 alkalomra kell elosztani: a tányérunkat főként zöldséggel kell megtölteni, de egy alkalommal ehetünk hozzá egy szelet teljes kiőrlésű kenyeret, vagy egy félbögre rizst, teljes kiőrlésű tésztát. A DASH diéta emellett hangsúlyozza a kálium jelentőségét, amelyet tanácsos nem csak étrendkiegészítőkből bevinni: a krumpli, a banán, a batáta mind tartalmazzák ezt a tápanyagot.
Bármelyik típusú diétát is választjuk érdemes tudni: kutatások bizonyították, hogy a leghatékonyabb diéta alapja az alacsony glikémiás indexű ételek fogyasztása. Próbáljuk mellőzni a vöröshúsokat, a feldolgozott húskészítményeket (virsli, felvágott), a szilárd zsírokat (margarin, szalonna). A fehér liszttel készült ételeket helyettesíthetjük teljes kiőrlésű, vagy egyéb alternatív lisztekkel, a fehér cukrot pedig több típusú édesítőszerrel, amelyek között ma már sok természetes eredetűt is találhatunk.
A PCOS-fogyást kitűzők számára egyaránt fontos a mozgásban gazdag életmód, ha küzdenek túlsúllyal, ha nem. A heti 2-3 óra sport mindenképpen ajánlott, azonban az sem mindegy, mely mozgásformákat végezzük. A PCOS egyik tünete gyakran a has környékén lerakodott plusz zsír, azonban tévhit, hogy a nagy mennyiségű hasizomgyakorlat, amely igazán segít. A leghatékonyabb minden esetben az erősítő edzés. Hetente két alkalommal egy súlyzós program vagy egy saját testsúlyos edzés beiktatása igazán jótékony hatású lehet. Amennyiben a túlsúly nem teszi lehetővé a speciálisabb mozgásformákat, az edzést lehet heti több alkalmas hosszú sétával kezdeni.
Amellett, hogy az emésztőrendszer működését támogatja, az éhségérzet csökkentésében is nagy szerepet vállal a víz, valamint igazi jelentőséggel bír az étkezések rendszeresítésében. A két evés közti időszakban ivással csillapíthatjuk az esetleges nassolás utáni vágyat. A folyadékpótlásra mindig tiszta vizet – mindegy, hogy szénsavas vagy szénsavmentes –, vagy cukrozatlan teákat válasszunk. A cukros üdítők amellett, hogy hatalmas kalóriatöbbletet adnak, tele vannak mesterséges adalékanyagokkal, valamint fehércukorral
Természetesen az alapvető vitaminok, nyomelemek – mint az A, B, C, D-vitamin, magnézium, vas, cink, szelén ‒ minden állapotban fontosak a szervezet számára. Kevésbé ismert azonban a köztudatban a króm jótékony hatása, amely a PCOS betegséggel küzdő nők esetében különösen kiemelt szereppel bírhat. A króm ugyanis nem csupán a szénhidrátok felszívódását segíti, de az inzulinválasz szabályozásában is nagy jelentőséggel bír: a vércukorszint harmonizálását is ösztönzi, így kontroll alatt tartja az édesség utáni vágyat. Mivel a krómot nehezen vonja ki a szervezet az ételekből, érdemes a táplálkozás mellett étrendkiegészítőkkel is elősegíteni a krómpótlást.
Számos szervi, hormonális probléma során előkerül a stressz, mint lényeges tényező. Nos, emlegetése nem közhely: az idegrendszerünk, pszichénk és a hormonháztartásunk működése ugyanis nagyon szorosan összefügg. A PCOS kapcsán nemcsak hátráltató tényező – például a fogyásban -, de részben kiváltó ok is lehet a stressz, ezért érdemes olyan hobbit, tevékenységet, feltöltődési lehetőségeket keresni, amelyek biztosítják számunkra, hogy kiadjuk a felgyülemlett feszültséget. Ha pedig állandó stresszfaktort észlelünk a mindennapi életünkben, tanácsos előhívni a változást: az idegeskedés, a folytonos készenléti állapot kiiktatása csodákat tehet a gyógyulási folyamatban. A megfelelő mennyiségű alvás szintén elengedhetetlen, és különösen nehéz akkor, ha a betegség tüneteként alvászavarok is jelentkeznek. Ebben az esetben forduljunk szakemberhez és igyekezzünk első lépésként természetes segítséget igénybe venni: gyógyteák, gyógynövények, illóolajok formájában.
A másik véglet, a túlzásba vitt edzés sem tesz jót a megtermékenyítés szempontjából. Az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászok Szövetsége szerint a túlzott testmozgás a meddőséghez vezethet. A túlzásba vitt testmozgás “kimerülés” típusú edzésnek minősül. Sérülést vagy alváshiányt okozó gyakorlatok, mozgásformák, valamint a megszokott mozgásmennyiség hirtelen megnövekedése szintén káros hatású lehet. A túledzés hosszú távon állandó fáradtságot, ízületi fájdalmakat és gyakori betegségeket okoz. Az intenzív kalóriaégető gyakorlatsor egyértelműen negatív hatással lehet a termékenységre. A lelki és fizikai igénybevétel miatt a szervezet úgy érezheti, hogy nem érdemes elősegíteni a termékenységet. A túl sok testmozgás stresszhormonokat termel, amelyek megakadályozhatják, hogy az agyalapi mirigy luteinizáló hormont szabadítson fel, ami az ovuláció meghiúsulásához vezet. Frusztrálónak tűnhet, de a szervezet ezt teszi, hogy megvédje magát.
Egy 2008-as tanulmány szerint a nők termékenységi problémáinak jelentős része a nem megfelelő testsúlyhoz kapcsolódik. A túlsúly vagy az elhízás kétségtelenül megnehezítheti a teherbeesést, de testsúly szempontjából még nagyobb baj, ha valaki vékonyabb az optimálisnál.
A testtömegindex kiszámítása is sokat segít az edzésterv elkészítésében. A neten elérhető kalkulátorokkal bárki kiszámíthatja a BMI indexét és megállapíthatja, hogy az alábbi kategóriák közül melyikbe tartozik: Ideális terhesség előtti BMI érték: 20-25. Egészséges nő átlagos BMI-je: 18,5-24,9. A meddőség kockázata 18,5 érték alatt vagy 30 BMI érték felett, illetve 18,5 BMI érték alatt egyaránt megnövekszik. Egyes esetekben a csontszerkezet és az izomtömeg miatt a BMI hibás eredményeket mutathat, de ezek a számok irányadóak és a legtöbb nőre vonatkoznak, ezért az orvosok figyelembe veszik őket.
Férfiak
A férfiak szaporodási képességét tápláltsági állapotuk is jelentősen befolyásolja, a túlsúly valószínűleg a férfi meddőség egyik lehetséges oka. Az elmúlt évek kutatásainak eredményeként egyre többet tudunk meg a túlsúlyos férfiak körében megfigyelhető termékenységi problémák hátteréről. A súlygyarapodás alacsonyabb tesztoszteronszinttel, alacsonyabb spermiumszámmal és minőséggel, valamint csökkent termékenységgel jár. A zsírszövet, mint hormontermelő szerv, befolyásolja a férfi termékenységet. A zsírszövetre inkább aktív hormontermelő szervként kell gondolnunk, nem csupán kellemetlen “párnákra”. A fehér zsírszövet által termelt hormonok és úgynevezett citokinek a szervezet számos pontjára eljutnak, és többek között a nemi hormonális folyamatokra is hatással vannak. A nemi hormonok termelését az úgynevezett szaporodási tengely, azaz a hipotalamusz, az agyalapi mirigy és a szaporítószervek közötti hormonális kapcsolat szabályozza. A rendszer bármely pontján fellépő zavar termékenységi problémákat okozhat. A zsírszövet által termelt hormonok (különösen az éhségcsillapításban szerepet játszó leptin) és az említett citokinek összetett folyamatokon keresztül módosítják a szaporodási tengely működését, és összefüggésbe hozhatók a többségben megfigyelhető jelentősen csökkent tesztoszteron- és emelkedett ösztrogénszinttel. elhízott férfiaknál, és végső soron spermatermelés. elégtelenségével. A túlsúly befolyásolja a férfiak termékenységét, melyet a spermiumok szerkezete, koncentrációja és mozgékonysága határoz meg. A mai napig számos tanulmányt végeztek a túlsúly spermiumokra gyakorolt hatásáról, de az eredmények gyakran ellentmondásosak. Számos tanulmány kimutatta, hogy a csökkent spermiumszám sokkal gyakoribb az elhízott férfiaknál.
Az is látható, hogy a spermium minőségi mutatói összefüggést mutatnak a testtömeg alakulásával. Mindezek ellenére ma keveset tudunk az elhízás és a sperma minőségének kapcsolatáról. Feltételezik azonban, hogy a túlsúly – különösen egyéb hajlamosító tényezők jelenlétében – káros hatással lehet a spermiumokra. A fogyás a férfi nemi hormonok szintjének emelkedéséhez, a spermiumok mennyiségének és minőségének javulásához vezethet. A fogyás nemcsak a hormonháztartás és az anyagcsere zavarait korrigálhatja, hanem a sejtszintre is jótékony hatással van a szabad gyökök okozta gyulladásos folyamatok és azok káros hatásai mérséklésével. Ha pedig egy szélesebb körű életmódváltás részeként (pl. dohányzás abbahagyása, jobb alvásminőség stb.) következik be a fogyás, akkor még kedvezőbb eredményekre számíthatunk. A túlsúly és az elhízás egyrészt a férfi nemi hormonok termelődését és működését szabályozó egyensúlyrendszer felborulásával, másrészt a spermiumok mennyiségi és minőségi mutatóinak romlásával csökkentheti a férfiak reproduktív képességeit. Mivel ezek a folyamatok jellemzően életmódbeli tényezők megváltoztatásával jól kezelhetők, érdemes határozott lépéseket tenni az esetleges súlyfeleslegek leadása érdekében.
Összességében elmondható, hogy a kiegyensúlyozott étrend és a rendszeres testmozgás segíthet fenntartani az egészséges testsúlyt és emellett az egészséges szexuális funkciót.
