A meddőség problémája egyre több párt érint világszerte. Ebben leginkább civilizációs tényezők játszanak szerepet. Hazánkban is sok fiatal pár szembesül problémákkal a gyermekvállalás kapcsán, ezért a tudományos kutatások évről-évre nagyobb figyelmet fordítanak a jelenség megismerésére és a meddőséghez vezető tényezők feltárására.
Definíció szerint meddőségről akkor beszélhetünk, ha egy egészséges pár 12 hónap után sem képes gyermeket nemzeni természetes módon, azaz rendszeres és védekezés nélküli szexuális együttlétek során.
A korábbi évszázadokban elterjedt hiedelmekkel ellentétben a meddőség nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is érinti, sőt a két nemet ugyanolyan arányban. Vannak extrémen súlyos esetek, amikor mindkét fél egyforma mértékben érintett valamilyen nemzőképességet akadályozó problémával.
A meddőség megoldásában és a kezelés sikerességében sok egyéb tényező mellett meghatározó jelentősége van az életkornak is. A klinikai tapasztalatok és kutatások eredményei szerint más eséllyel végezhetőek a termékenységet javító kezelések 34 éves kor alatt és felett. Ennek értelmében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megkülönbözteti a 34 éves kor alatt és felett tapasztalt meddőséget. Ezért, amennyiben a nő 34 éven aluli, rendszerint a 12 hónapos meddő periódus a diagnosztikai minimum, tehát akkor lehet hivatalosan kimondani a meddőséget, ha egy év alatt sem sikerül természetes módon teherbe esni. Amennyiben azonban a pár női tagja 34 év feletti, a meddőség hivatalos határa 6 hónapra csökken. Ennek az oka részben az, hogy a kor előrehaladása miatt egyre nagyobb kockázatot jelent a gyermekvállalás, másrészről 35 éves kor felett csökken a petesejtek minősége, tehát érdemes mielőbb orvosi segítséget kérni, amennyiben a pár szeretne saját gyermeket vállalni.
Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos meddőséget.
- Elsődleges meddőségről akkor beszélünk, ha a házaspár egyik tagja sem fogant korábban, vagy nem volt fogamzási probléma, azaz az adott pár az első terhességre készül.
- Másodlagos meddőségről beszélünk, amikor egy korábbi fogantatás után nehéz vagy lehetetlen teherbe esni. Ez utóbbi teljesen független az előző terhesség kimenetelétől, így a vetélés után is fennmaradhat. Fontos hangsúlyozni, hogy akkor sem beszélhetünk másodlagos meddőségről, ha a pár egyik tagja időközben lecserélődött. Ebben az esetben a férfiak és a nők ismét az elsődleges meddőségi szakaszba kerülnek, még akkor is, ha hiába próbáltak egy másik párral teherbe eséssel.
Egyes becslések szerint világszerte minden hetedik párnak problémái vannak a természetes teherbeeséssel. A legérdekesebb az, hogy az arányok teljesen függetlenek az ország fejlettségi szintjétől vagy életszínvonalától. Magyarországon például ma már több mint 20 százalékos a meddőségi ráta, ami azt jelenti, hogy a probléma legalább 200 ezer házaspárt érint.
A statisztikák szerint a férfiaknál és nőknél általában 30-40 százalék a gyermektelenség valószínűsége, így nem lehet egyértelműen női problémaként kezelni a meddőséget. A legsúlyosabb állapotok jellemzően azok, amikor egy párban a férfi és a nő is terméketlen. Ma ez az esetek legalább 20-25 százalékában jellemző, de alig 10-15 százalékra tehető azoknak a helyzeteknek a száma, amikor a meddőség konkrét oka megállapítható.
A gyermekvállalás elhalasztása komoly probléma. Bár a meddőség növekedésének hátterében számtalan tényező áll – a mozgásszegény életmódtól a stresszes életmódig – a gyermekvállalás késleltetése mindenképpen az egyik legnagyobb probléma. A nők esetében bebizonyosodott, hogy minél később születnek gyermekeik, annál rosszabbak az esélyeik biológiailag. 34 éves korukig, – az olyan külső tényezőket leszámítva, mint az elhízás, – a nők általában 100 százalékos esélyt kapnak a természetes teherbeesésre. Egy 35 éves nő esetében ez a szám 94 százalékra csökken, 38 éves korára pedig már csak 77 százalék a petesejtek minőségének drasztikus romlása miatt. Érdekes, hogy a férfiak esetében általában nem figyelhető meg a termékenység csökkenő tendenciája.
A meddőség diagnózisához vezető út általában a nőgyógyásznál kezdődik. Fontos hangsúlyozni, hogy termékenységi problémák esetén az érintettek elsőként általában nőgyógyászhoz fordulnak, bár a férfi meddőség esetében legalább ilyen gyakran van szükség kezelésre. Sok esetben ráadásul mindkét fél érintett, így mindenképpen célszerű, ha fogamzási problémák esetén először a pár nőtagját vizsgálják meg, de sok esetben a férfiaknak is számolniuk kell vele.
A női meddőség hátterében számos különböző ok állhat. A legtöbb esetben tényleges elváltozásról van szó, például petevezeték károsodásról, teljes elzáródásról vagy endometriózisról, vagy kismedencei összenövésekről. Emellett kevésbé kézzelfogható problémák is állhatnak a háttérben, például peteérési zavarok, korai menopauza, emelkedett prolaktinszint vagy egyéb hormonális változások.
- Nagyon gyakori, hogy a női meddőség hátterében a belső nemi szervek elváltozásai állnak, amelyek következtében mechanikai akadályok nehezítik a terhesség egyes folyamatait, például a tényleges megtermékenyítést vagy beágyazódást. A hüvely, a méh és a petevezeték számos veleszületett és szerzett rendellenességet mutathat, legyen az kóros fejlődés vagy fizikai deformitás eredménye. Ezek jelentős többsége általában kisebb-nagyobb sebészeti beavatkozásokkal hatékonyan kezelhető. A meddőség hátterében gyakori ok, hogy a petevezeték valamilyen okból megsérül, részlegesen vagy akár teljesen elzáródik, ami lehetetlenné teszi a teherbeesést, hiszen a petesejt megtermékenyülése esetén sem tud a vezetőn keresztül eljutni a méhbe, vagyis nem jöhet létre fogantatás. Ezt a mechanikai elzáródást jellemzően a petevezeték gyulladása okozza, amely általában krónikus vagy gyakran visszatérő. Petevezeték-problémát sok esetben a nemi úton terjedő chlamydia fertőzés is okozhat, és mivel gyakran egyáltalán nem okoz tünetet, sokszor túl későn veszik észre, és elzáródást okoz, ami megakadályozza a sikeres terhességet.
- Az endometriózis egy nagyon súlyos elváltozás a női szervezetben, ami egyfajta kóros és káros sejtszaporodást jelent. Akkor beszélünk erről az állapotról, amikor a méhszövet megjelenik a méhen kívül, beágyazódik, vagy elkezd ott terjedni. Nagy probléma, mert ez az állapot negatívan befolyásolja a petefészkek, a méh és a petevezetékek működését. Ráadásul a szövetek máshol ugyanúgy működnek, mint a méhen belül, azaz reagálnak a ciklusokra. Nemcsak megnőnek, hanem a nyálkahártyájuk is leválik vérzéssel, ami erősebb méhen kívüli vérzést, hegesedést és persze gyulladást is okozhat – általában erős fájdalommal együtt. Ez az elváltozás nagyon gyakran a meddőség egyik kiváltó oka, bár, mint a legtöbb probléma, rendszeres nőgyógyászati vizsgálattal kiszűrhető és kezelhető.
- A jóindulatú méhmióma úgynevezett jóindulatú daganatos elváltozás, amely nagyon gyakran alakulhat ki 30 év feletti nőknél. Általában a 30 év felettieket gyakrabban érinti, mint a fiatalabbakat. A mióma megakadályozhatja a beágyazódást, így ez a probléma is állhat a meddőség hátterében.
- A kismedence bizonyos elváltozásai komoly termékenységi problémákat is okozhatnak, például különféle összenövéseket, amelyek megakadályozhatnak egy adott fogantatási folyamatot. Gyulladások – például vakbélgyulladás – vagy hasi és kismedencei műtétek után gyakran előfordul, hogy jelentős hegesedés alakul ki, ami összenövéseket is okozhat, ami a nőknél gyakran meddőséget okoz.
- A női meddőség hátterében sok esetben nem szervi elváltozások állnak, így a pár nőtagjával nőgyógyászatilag minden rendben van, de nem jön a gyerekáldás. Ilyenkor nagyrészt hormonális panaszok állnak a háttérben. Számos hormonális betegség okozhat meddőséget, mert a szervezet olyan anyagokat termel, amelyek megakadályozzák. a fogantatást. Az ilyen problémák kifejezetten a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy, a mellékvesekéreg, a hipotalamusz, vagy a petefészkek működését is érinthetik. Sok esetben az ovulációs zavar áll a meddőség hátterében. Az ovulációt az agy egy külön területe szabályozza, és még a hormonrendszerrel kapcsolatos kisebb problémák is negatív hatással lehetnek ezekre a folyamatokra. Ilyenkor alacsony szintre csökken a szervezetben az LH és FSH hormonok mennyisége, ami ovulációs zavarokat okozhat. Az agy ovulációt szabályozó régióját számos folyamat negatívan befolyásolhatja, beleértve a sérüléseket, a túlzott testmozgást, az éhezést vagy a daganatos megbetegedéseket.
- A pajzsmirigybetegség a nők termékenységét is befolyásolja. Mind az alul-, mind a túlműködés teljesen felboríthatja a teljes menstruációs ciklust, megzavarhatja a hormonrendszert, és végül meddőséghez vezethet.
- Ha megnő a prolaktin hormon mennyisége a szervezetben, az a gyermek fogantatásában is problémákat okozhat. Többek között ez a hormon képes beindítani és fokozni az anyatejtermelést. A prolaktin hormon szintje több okból is megemelkedhet a szervezetben.
- Sok esetben daganatos elváltozások állnak a háttérben, de bizonyos gyógyszerek akár tartósan is befolyásolhatják ezt az értéket. Általában határozott tüneteket produkál, így például, ha egy nő nem terhes és nem is szoptat, de mégis tejet termel, az mindig magas prolaktin szintet jelez a szervezetben, ami megakadályozza a terhességet.
- A PCOS vagy policisztás petefészek szindróma akkor jelentkezik, amikor a szervezetben megnő az androgén hormon mennyisége, ami negatívan hat az ovulációra. A változás hatására a petefészekben kisméretű ciszták képződnek, amelyek befolyásolják az ovulációt, így ha a kísérő jelenségek nem is szűnnek meg, az ovuláció ilyenkor valójában nem következik be, vagyis a megtermékenyítés egyik elengedhetetlen tényezője kiesik. A szindróma az ovulációs problémák mellett általában a cukoranyagcserét is negatívan befolyásolja, a betegek gyakran túlsúlyosak, a hormonális változások miatt kóros szőrösödés indul meg. Szerencsére a PCOS kezelhető betegség, a jelenség általában hormonkezeléssel, ritkán műtéttel is teljesen gyógyítható. Érdekesség, hogy a petefészekben előfordulnak kis ciszták szindróma nélkül is, amire még az orvostudomány sem talált konkrét magyarázatot. Ez a fajta elváltozás jól kezelhető, kialakulásában a megfigyelések szerint óriási szerepe lehet a túlzott stressznek és bizonyos hormonális változásoknak.
- Egyes nőknél ismeretlen okok miatt korai menopauza lép fel. A betegség lényege, hogy az érintett 35 éves kora előtt eléri a változó kort, vagyis megszűnik a menstruáció és az ovuláció. Sok esetben nem világos, hogy milyen okok állnak a korai menopauza hátterében, de mindenképpen ide sorolhatók az immunbetegségek, a sugár- és kemoterápia, valamint a dohányzás. A korai menopauza általában nem visszafordítható probléma, így az ebben szenvedő nők meddősége általában tartós.
- Előfordul, hogy a női meddőséget nem szervi elváltozások vagy hormonális problémák okozzák, hanem valami egészen más. Nagyon ritka betegség lehet a háttérben, de életmódbeli tényező is okozhatja.
- A mentális problémák a terhesség és a fogamzás során is okozhatnak problémákat. A felgyorsult, modern életmód túlzás nélkül kedvezőtlen az anyák számára, így a pszichoterápia, egy jó pszichológus vagy egy jelentős életmódváltás sokszor segíthet a meddőségben szenvedőknek.
