Összefoglaló: A kutatás azt vizsgálta, hogy milyen páciens és ciklus típusok befolyásolhatják az érett petesejtek számát és a fagyasztható blasztociszták mennyiségét GnRH analóg (GnRHa) trigger esetén.
Eljárás: A cikk 2749 GnRHa triggerelt ciklust vizsgált OHSS páciensek részvételével. 2011 és 2020 között végzett retrospektív vizsgálatot ismertet, amely vizsgálat magában foglalt PGT-n átesett pácienseket is. A vizsgálat kiértékelése GLMM (általánosított lineáris vegyes modell / generalized mixed model, GLMM) alapján történt.
Eredmények: A női életkor, a napi gonadotropin dózis, a második napi ösztrogén szint és a trigger napján mért LH szint emelkedése szignifikánsan csökkentette a kinyert/leszívott érett petesejtek számát és a fagyasztható blasztociszták számát is. A GnRHa alkalmazásának hossza csökkentette a kinyert/leszívott érett petesejtek számát, de nem befolyásolta a fagyasztható blasztociszták számát.
Mint közismert, az OHSS életveszélyes komplikáció lehet az ART kezelés során. A GnRHa alkalmazása a petefészek stimuláció során hatékony stratégia lehet az OHSS megelőzésében. Alkalmazható PCOS betegeknél illetve különböző okból végzett freeze-all ciklusok esetében (social freezing, preimplantációs genetikai teszt (PGT)), daganatos betegek fertilitásának megőrzése, valamint a késői follikuláris fázis hormonális és ultrahangos leletek alapján hiperresponder választ mutató OHSS kockázat esetén).
Habár a GnRHa trigger egy biztonságos stratégia, bizonyos esetekben bizonyos páciensek nem megfelelően reagálhatnak és ezzel mégis csökkenthetik az érett petesejtek és fagyasztható blasztociszták számát.
A retrospektív kohort vizsgálatban kétezer-négyszázhetvenkilenc ciklust értékeltek, amelyben GnRHa-t alkalmaztak az OHSS kockázatának elkerülésére. 1146 beteg esetében ez volt az első ART ciklus, míg 1603 esetben már történt ART kezelés. Az elemzést végző egészségügyi intézet minden elkövetett az OHSS kockázatának kiküszöbölése, ezért GnRHa triggereket és „freeze-all” stratégiát alkalmazták a nagy petefészek-tartalékkal rendelkező betegek esetében, függetlenül attól, hogy szerepelt-e kórtörténetükben hiperreakció vagy OHSS. Az OHSS kockázatának kitett betegeket tájékoztatták arról, hogy GnRHa triggereket fognak kapni, esetükben nem hajtanak végre embriótranszfert, és „freeze-all” stratégát fognak alkalmazni náluk.
A korábbi ciklusokban hiperrespondernek bizonyúlt betegek a válogatás során meghatározásra kerültek. Az első ciklust kapó betegnél figyelembe vették az anti-Müller-hormon (AMH) és/vagy az antrális tüszőszám (AFC) értékét is. A súlyos férfi infertilitással rendelkező eseteket (cryptozoospermia vagy azoospermia), amelyek hatással lehettek volna a fertilizációs rátára és az embriófejlődésre, kizárták a vizsgálatból.
A páciensspecifikus faktorok közé tartozott a BMI, AMH szint, második napi LH szint, progeszteron szint, E2 és a GnRHa alkalmazásának időtartama. A GnRHa trigger napján E2 és LH szint mérése történt. Egyes esetekben a trigger napja egy nappal későbbre tolódott annak ellenére, hogy a vezető tüsző(k) mérete megfelelő volt. Ez lehetővé tette a közepes méretű tüszők további növekedését. Ezután a P-szinteket a trigger napon rögzítették (n = 458).
Rögzítették az oocyták (COC) számát, az érett petesejteket (MII), a normálisan termékenyült petesejtek (2PN) számát, és a jó, illetve a top minőségű fagyasztható blasztociszták számát. Az érett petesejtek száma a vizsgált populációban 15,9 volt, a blasztociszták száma pedig 6,9. A 2PN-ből fejlődött blasztociszták aránya 53%.
Ovárium stimuláció:
Minden esetben short GnRHa protokoll alkalmazása történt (rFSH) függetlenül attól, hogy a beteg korában részesült-e kezelésben. Mivel azonban a szakirodalomban nem áll rendelkezésre elegendő adat a rekombináns luteinizáló hormon (rLH) alkalmazásáról olyan esetekben, amikor csak FSH-t tartalmazó készítményeket alkalmaznak, és amelyeknek a késői follikuláris fázisban alacsony az LH-szintje, rFSH és rLH kombinációt alkalmaztak (n = 590). A kezdő gonadotropin dózis 75 és 225 NE között változott, a betegek BMI értéke, a korábbi stimuláció(k)ra adott ovarialis válaszkészség, és az AFC érték függvényében. A kezdő dózis az egyes betegek válaszreakcióinak megfelelően módosították.
Az oocyták gyűjtése (OPU) 36 órával 0,4 mg GnRHa vagy 2 ampulla GnRHa beadását követően történt, ultrahang vezérelt transvaginalis follikulus aspirációval. Habár a szakirodalmi adatok nem mutatnak szignifikáns különbséget a leszívott petesejtek száma és a top/jó minőségű blasztociszták között függetlenül attól, hogy milyen dózisban kaptak GnRHa-t, a vizsgálat során a magasabb dózis mellett döntöttek, hogy elkerüljék annak a kockázatát, hogy a beteg esetleg nem adja be magának a teljes adagot.
Mivel „freeze-all” eljárásokat alkalmaztak, ezért nem volt szükség az OPU utáni alkalmazandó gyógyszerekre. Megemlítendő azonban, hogy a follikulus stimuláció hatására, érzékenyebben reagáló páciensek számára a megnövekedett petefészek méret miatt biztonsági okokból, GnRH antagonista alkalmazása történt (cetrorelix) 5 napon keresztül, hogy csökkentsék a petefészek torziót.
A petesejteket 37oC-on és 6% CO2-on inkubálták a denudációig. A cumulus oocyta komplexeket (COC-okat) enzimatikusan és mechanikusan is denudálták 3 órával az OPU-t követően, az oocytákat hialuronidáz oldatba pipettálva. Az ICS-re körülbelül 40 órával a GnRHa beadása után került sor 400-szoros nagyítás mellett. A tenyésztés Single-Step culture mediumban történt 10% plazmanáttal kiegészítve. A megtermékenyülést 16-18 órával az ICSI alkalmazását követően ellenőrizték, a blasztocisztákat a Gardner-osztályozás szerint értékelték (114-120 órával az ICSI után), a vitrifikáció a végső morfológia és pontszám függvényében történt. Rögzítettékaz összegyűjtött oocyták, érett petesejtek és a fagyasztott blasztociszták számát.
Minden analóg trigger esetén rutin blasztociszta stádiumú „all-freeze” eljárást hajtottak végre. Az 5. vagy a 6. napon jó és kiváló minőségű blasztocisztákat (legalább 3BB) Kitazato vitrifikációs tápközeg és CryotopsR hordozón vitrifikálták.
Összegzés:
Számos kutatás hangsúlyozza a GnRHa trigger döntő fontosságát az ovuláció indukció során, nem csak az OHSS megelőzése céljából, hanem a különböző betegcsoportok, úgymint petesejt donorok, vagy onkológiai páciensek, esetleg alacsony petefészek rezervoire-ral rendelkező páciensek, vagy éretlen petesejtekkel és üres follikulusokkal jelentkező páciensek esetében. Habár kevés információval rendelkezünk azzal kapcsolatban, hogy meghatározott személyre szabott páciens/ciklus specifikus paraméterek lennének a GnRHa trigger által, amik befolyásolhatják az érett petesejtek/ fagyasztható BL-ek számát.
A kutatásban számos szempontot figyelembe véve próbáltak felállítani meghatározott paramétereket, amelyek befolyásoló tényezők lehetnek a kutatás témájában.
Először is, ebben a GLMM-ben a kapott érett petesejtek számát értékelték. A többváltozós elemzések szerint a BMI, a 2. napi LH-szint, a 2. napi progeszteronszint és a trigger napon az E2-szint egy egységnyi növekedése szignifikánsan növelte az érett petesejtek számát. Ezek a GnRHa által kiváltott, nagy számú érett petesejttel rendelkező betegek jellemzői arra utalnak, hogy ezek a betegek nagy valószínűséggel PCOS-es betegek voltak. Másrészt a nők életkorának egy egységnyi növekedése, a 2. napi E2-szint, a trigger napi LH-szint, a GnRHa-használat időtartama és a napi gonadotropin dózis jelentősen csökkentette az érett petesejtek számát.
Másodszor, értékelték a krioprezerválható blasztociszták számát. A GnRHa trigger betegek adatainak általánosított lineáris mix modell elemzése azt mutatta, hogy az ovulációs diszfunkció jelenléte, az LH-szint egy egységnyi növekedése a 2. napon és az E2-szint egy egységnyi növekedése a trigger napon szignifikánsan növelte a krioprezerválható blasztociszták számát. Ezek az eredmények megerősítik, hogy az ovulációs diszfunkcióban szenvedő, magasabb 2. napi LH és trigger-napi E2 szintekkel rendelkező hiperresponder betegekben nagyobb a kinyert petesejtek és krioprezerválható blasztociszták száma.
